Digitalcash.hu
  • Telefonszámunk:
    +36 70 538-8940
  • Címünk
    Budapest, Hungary
  • Munka időnk:
    Hétfő - Péntek 9.00 - 17.00

New to site?


Login

Lost password? (X)

Already have an account?


Signup

(X)
Farooq
KezdőlapBankrendszerA digitális fizetőeszközök és a blokklánc technológia jogi szemmel.
13
jún

A digitális fizetőeszközök és a blokklánc technológia jogi szemmel.

Bevezető:

Az elmúlt héten felmerült bennem egy a Bitcoinnal foglalkozó írás kapcsán, hogy talán alaposabban átgondolom a témát jogi szemüvegen keresztül és írok róla. Gyakorló jogászként nem ezzel a területtel foglalkozom, mégis érzek némi késztetést a jogi problémákat felvázoló és azokra esetlegesen megoldási javaslatot is nyújtó írás elkészítésére. Egyrészt magam is foglalkozom a digitális pénzekkel, hiszen 2011-ben hallottam először a Bitcoinról, majd 2013-ban vásároltam meg az első Bitcoinomat és Litecoinomat az Ebay-en! keresztül, majd később az Ethereum kapcsán sem gondolkodtam sokat, hogy beszerezzem-e. Másfelől pedig miután egy huzamosabb külföldi jelenlét után visszaköltöztem Magyarországra sokszor álltak értetlenül a C.V.-m előtt a különböző munkáltató jelöltek, miután a hobby rovatnál olvasták a „digitális befektetések” kifejezést. Olyan is akadt, hogy az egyébként jó nevű ügyvédi iroda (G. and P….s) német vezetője csak értetlenül pislogott, amikor a jogi érdeklődésem kapcsán odáig jutottunk, hogy elmondhattam neki, hogy miért jelent hosszú távon „veszélyt” a blokklánc technológia az ügyvédi és közjegyzői hivatásra. A fentiek alapján tehát úgy gondolom, hogy igenis van létjogosultsága jelen írásnak, pláne, hogy hasonlót nem igazán találtam az interneten. Jelen írás – tekintettel a blokklánc technológia interdiszciplináris jellegére és a téma komplex mivoltára – nem lehet teljes, de nem is kíván az lenni. Csupán rögzíteni kíván néhány lényeges pontot és bár eljátszottam a „de lege ferenda” (ti: a kérdést/jogszabályt úgy kellene szabályozni és megváltoztatni) gondolatával, de végül néhány utaláson kívül nem foglalkoztam a szabályozás szükségességének részletes kifejtésével, abból az alapállásból kiindulva, hogy az (állam)hatalom természete már csak olyan, hogy úgyis szeret – előbb vagy utóbb – mindent leszabályozni és ez véleményem szerint ezen a területen (digitális pénzek vagy a DLT technológia) sem lesz elkerülhető. Természetesen, ha a szerzőt megkeresik a szabályozás kapcsán, akkor örömmel veti bele magát a munkába, de addig marad az összegzés száraz kenyere.

A digitális fizetőeszközök és a blokklánc technológia jogi szemmel.

Már a cím is mutatja, hogy itt nem csak és kizárólag a Bitcoinról vagy egyéb digitális fizetőeszközről lesz csak szó, hiszen a Bitcoin alapjául szolgáló ún. blokklánc és az alapjául szolgáló DLT (vagyis elosztott/megosztott főkönyvi) technológia sokkal nagyobb területét fogja érinteni a jognak a jövőben, mintsem azt most még gondolnánk. Különbséget kell azonban tennünk a digitális fizetőeszközök és a blokklánc technológiára épülő egyéb más innovációknak a jog teljes rendszerére gyakorolt hatása kapcsán, hiszen az előbbi (ti: digitális fizetőeszközök) főleg a pénzügyi jogot (digitális pénz fogalma, adózás, könyvelés, audit, értékpapírok, stb.) érinti, míg utóbbi jóval kiterjedtebb mértékben a jogtudomány több – egymással kapcsolatban álló – területére is hatással lesz.

A fenti 2 fogalom (digitális fizetőeszközök és a blokklánc technológia) kapcsán csak és kizárólag a polgári jogi hatásokra koncentrálok, a büntető jogi vetületet meghagyom más kollégák számára, hadd kamatoztassák ők is tudásukat a téma kapcsán.

Ami a polgári jogi vetületet illeti, a polgári jogviszonyon belül én a

1. Vagyoni jogok

2. Személyhez fűződő jogok

alapján az alábbi anyagi jogi és eljárásjogi (illetőleg: vegyes) kategóriákba sorolom (önkényesen) a digitális fizetőeszközöket és a blokklánc technológia innovációit.

A.) Pénzügyi jog (a már korábban is említettek alapján): digitális pénz /decentralizált pénz fogalom meghatározás, adózás, könyvelés, audit, értékepapírok, DAO,stb./

B.)Tulajdonjog (szellemi alkotások joga) és Kötelmi jog (szerződések)

C.) Igazságszolgáltatási, közhatalmi tevékenység gyakorlása

D.) Peres eljárások joga

E.) Nem peres eljárások joga

F.) Közigazgatási jog

Bár a kategorizálás nem is olyan egyszerű mint, amilyennek az tűnik, én a Vagyoni jogokhoz sorolom a pénzügyi jogot, a tulajdonjogi kérdéseket, a kötelmeket (szerződések), míg az összes többi jogot inkább látom Személyhez fűződőnek, azzal, hogy természetesen a fenti kategóriák minden tagja egyformán lenne szerepeltethető mind személyhez fűződően a személyiségi jogból levezethetően (pl: adatvédelem, titokvédelem, digitális identitás (DI) és identitás (ID) kérdése, stb.), mind pedig a vagyoni jognál, a vagyonjogi kérdésekből levezethetően.

A következőekben szeretném bemutatni a fenti besorolás minden tagjának egy – egy jogi problémát felvető lényeges kérdését, némi utalással a megoldási javaslatokra.

A.) Pénzügyi jog.

Már maga a digitális fizetőeszközök fogalmának meghatározása is problémába ütközik, tekintettel arra, hogy pénzügyi jogunk nem ismeri a decentralizált pénz fogalmát.

Több törvényünk, így a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény és az egyes fizetési szolgáltatókról 2013. évi CCXXXV. törvény is ismeri a pénzeszköz, az elektronikus pénz és a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz fogalmát azonban ezeket kibocsátóhoz kötik vagy pedig rögzítik az árfolyamát (Barion) a forinthoz a különböző visszaélések megelőzése érdekében. Ez pedig nyilvánvalóan nem fog működni pl. a Bitcoin esetében, ami egyfelől decentralizált, azaz nincsen kibocsátója, vagyis a rendszert a felhasználók közössége tartja fennt, valamint nincsen rögzített árfolyama sem.

Pedig a Bitcoin biztosan pénz, hiszen megfelel a pénz fogalmának (pénznek nevezünk minden olyan tárgyat, amely meghatározott értékkel bír, valamint kereskedelmi forgalomban valamennyi ideig fizetési eszközként használják) és megtestesíti a pénz funkcióit is (csereeszköz, értékmérő, fizetési eszköz, forgalmi eszköz, felhalmozási eszköz).

Szükségesnek tűnik tehát a meglévő pénz fajták (készpénz, számla/hitelpénz) fogalmának a bővítése az ún. decentralizált pénz fogalmával. Ezen belül lehet a Bitcoin a digitális pénzeszközön belül, maga a digitális pénz. Valahogy úgy, ahogy Chaum képzelte. A Tumin (2002) féle cybercash jellemzőknek (integritás, letagadhatatlanság, hitelesítés, bizalmasság, felhatalmazás) is megfelel, amennyiben a közösségi felhatalmazást felhatalmazásnak tekintjük és miért ne járnánk el így?

Az, hogy a digitális értékmegtestesítők, a decentralizált pénzek piacán nincsen kibocsátó, illetve infláció sem, a pénz által ellátandó funkciókat nem érinti, annál inkább felveti az állami ellenőrzés és joghatóság, valamint az esetlegesen bekövetkezett károkkal kapcsolatos felelősség érvényesítésének kérdéseit.

Ebben a kérdéskörben valószínűleg előbb-utóbb maga az állam is felismeri, hogy 3 kérdésben biztosan szabályozásra szorul a terület, még ha ennek sokan nem is örülnének.

Ezek a következőek: 1. személyi azonosításhoz kötött vásárlás 2. a tőzsdék jelentéstételi és adó(előleg)levonási kötelezettségének szabályozása 3. az egyes személyek, a felhasználók bevallási és adózási kötelezettségének megállapítása. A szerző a fenti kérdésekben nem nyilvánít véleményt csupán emlékeztet a bevezetőben írottakra, miszerint az „(állam)hatalom természete már csak olyan, hogy úgyis szeret – előbb vagy utóbb – mindent leszabályozni.”

Az ún. token-ek pénzügyi szabályozása, valamint a digitális pénzek/tokeneknek az értékpapírjogra (DAO) gyakorolt hatása is megérne egy misét véleményem szerint, de ez már bőven túl mutat a jelen dolgozat keretein és a szerzőnek már így is az a véleménye, hogy egy még hosszabb írás miatt esetleg sokan elbátortalanodnak és nem olvasnák végig azt.

B.) Tulajdonjog (szellemi alkotások joga) és Kötelmi jog (szerződések)

Ebben a kérdéskörben rögtön fontos leszögezni azt az alap problematikát, hogy a digitális fizetőeszközök ma már nem csak digitális fizetőeszközök, hanem az alapul szolgáló blokklánc technológia miatt egyúttal ún. okos szerződések, tény/állapot/adatot igazoló nyilvántartások, bizonyítási eszközök, valamint tulajdonjogviszonyt megtestesítő (érték)hordozók is lehetnek. (Ehhez elég a blokkláncra “ültetett” pénzügyi, hitelezési, stb. alkalmazásokra gondolnunk.)

A tulajdonjogviszonyok kapcsán elég csak utalni az ún. szellemi alkotások (iparjogvédelem, szerzői jogok) fogalmára, hogy érthetővé váljék miről is beszél a szerző. Ma már a blokklánc technológia segítségével lehetőség van a különböző szellemi alkotások decentralizált, blokkláncon/elosztott főkönyvön keresztül történő megosztására is. Itt a szóba jöhető adatvédelmi és titokvédelmi kérdéseken túl, amik a későbbiekben kifejtésre kerülnek majd, a szerző eljátszik egy esetleges „adatvédelmi díj” fogalmával is az ún. „üres kazetta/adathordozó díj” mintájára, tekintettel arra, hogy ami egyszer bekerül a blokkláncba/elosztott főkönyvbe és így megosztásra kerül, az nem biztos, hogy nem kerül jogosulatlan felhasználásra a blokkláncból illegálisan vagy legálisan „kinyerve”.

Ami pedig a kötelmi jogi kérdéseket illeti, ott a szerződések kapcsán a lehetőségek gyakorlatilag végtelenek az ún. decentralizált (tehát a felhasználók által létrehozható) applikációk kapcsán, elég csak az Ethereumra vagy a  Rootstockra (mint platformokra) utalni a Bitcoin /ETH kapcsán.

Itt szintén szabályozni kell majd a polgári jog kötelmi jogi részét, tekintettel a szerződés (az ajánlat és elfogadó nyilatkozat) írásba foglalásának problematikájára, amit vagy az elektronikus szerződések fogalmának bővítésével vagy egy önálló kategória (pl: digitális vagy decentralizált szerződések) bevezetésével és az okiratiság (digitális vagy decentralizált okiratok) fogalmának bővítésével lehetne megoldani. A szabályozást nyilván úgy kell majd megtenni, hogy az magába foglalja az ún. „private és public key” fogalmát is a bizonyító erő kapcsán. Emellett persze továbbra is kérdés többek között a decentralizált utat biztosító fél tájékoztatási kötelezettsége, az adatbeviteli hibák javítása, a decentralizált szerződési jognyilatkozat joghatályossá válása és az annak visszaigazolására vonatkozó szabály is.

Mindenki figyelmébe ajánlom azt is, hogy bár az ún. Ethereum DAO-t is egy komplex és szofisztikált „okos szerződés” alapján hozták létre, de aztán egy még komplexebb személyiségű és még szofisztikáltabb illető közrehatása kapcsán cca. 50 millió dollárral károsították meg a közösséget. Tehát egyelőre úgy tűnik, hogy bizonyos egyszerűbb szerződések kapcsán valóban jó megoldás lehet az ún. okos szerződés, de a komplexebb témakörökben már nem biztos, hogy ezt kellene választanunk, legalábbis amíg a jog és informatika áldásos közreműködése ki nem munkálja a megfelelő joggyakorlatot.

Ha az előbb szóba hoztuk a bizonyító erőt, akkor ideje tovább eveznünk a hátralévő C,D,E,F  pontokra, mert a bizonyító erő ott is fontos szerepet tölt be.

Lássuk először a Igazságszolgáltatási, közhatalmi tevékenység gyakorlását.

C.) Igazságszolgáltatási, közhatalmi tevékenység gyakorlása

Először is szeretném feloldani a talányos megjelölést. Az igazságszolgáltatási, közhatalmi tevékenység gyakorlása kapcsán leginkább a közjegyzőkre és a ún. közhiteles hatósági nyilvántartásokra (bár ez a közigazgatási jogban is kifejtésre kerül) kellene gondolni. A közjegyzőknek azon túl, hogy közhitelességgel vannak felruházva, van egy permegelőző, jogvita megelőző funkciójuk is, ami pedig az igazságszolgáltatás része (ezen a területen a szerző azonban nem fogadna nagy összeggel arra, hogy ez akár a századunk derekáig vagy a végéig is meg fog maradni).

A közjegyző feladata – többek között – ugyanis az ún. közjegyzői okiratok szerkesztése, tanúsítványok kiállítása, a szerződések és jognyilatkozatok közjegyzői okiratba foglalása. A közjegyző az okiratok eredeti példányát megőrzi, arról hiteles kiadványt és másolatot ad ki. A közjegyzői okirat nem selejtezhető, nem veszhet el. Az őrzés folyamatosságát a közjegyző személyétől függetlenül a közjegyzői irattárak is biztosítják.

Aki csak egy kicsit is „képben van” a blokklánc/elosztott főkönyvi technológiával a fentiek alapján rögtön megérthette a szerző előbbi zárójelbe tett megjegyzését, hiszen ez az a terület, ami a leginkább technikai/informatikai jellegű, ezért a szerződések és egyéb jognyilatkozatok közhiteles formába történő foglalását, mintha csak a blokklánc technológiára szabták volna.

A blokklánc/eloszott főkönyv ugyanis egy olyan nyilvántartás, amelyben a hálózat minden résztvevőjénél megtalálható a közös digitális térben létrejött összes adat és tranzakció. Itt tehát minden felhasználó a teljes adatbázist tárolja, módosítása esetén pedig minden adatbázis módosul.

Az elosztott főkönyv/blokklánc lehet privát főkönyv/blokklánc is, de amennyiben publikussá teszik és kötelezik a benne történő részvételt/garantálják a blokklánc integritását, úgy funkciójából adódóan kitűnően alkalmas lehet mindenféle szerződés, jognyilatkozat, tanúsítvány és egyéb adat közhiteles formában történő rögzítésére, megőrzésére.

Logikusan adódik tehát a feladat is, hogy egy ilyen irányú felhasználás esetén módosítani szükséges a közokirat (de a privát blokklánc esetén a magánokirat) fogalmát is.

Itt szükséges megemlíteni azt is, hogy egy ilyen technológia jól illeszkedne az ún. információs társadalom koncepciójához is, hiszen adott esetben nem csak a benne részvevő felek anyagi érdekeit szolgál(hat)ja, de pl. egészségügyi felhasználása esetén a közhiteles, esetleg nem közhiteles (az adatvédelmi szabályoknak mindenben megfelelő!) blokklánc/DLT alapú nyilvántartások mind a betegek, mind pedig az állam számára előnyösek és költséghatékonyak lehetnek.

D.) Peres eljárások joga

Gyakorló jogászként is tapasztalom, hogy olykor maguk a bíróságok sem állnak (gyakran anyagi, de még inkább személyi feltételek hiányában) a helyzet magaslatán az elektronikus perek, valamint a bíróságokkal történő elektronikus kapcsolattartás kapcsán. Az időbélyegzőre és a digitális aláírásra épülő ún. ÁNYK rendszeren bizony lenne még mit fejleszteni. Ebben is segítséget nyújthat majd a jövőben a blokklánc/DLT technológia. Minek bemenni a kezelőirodába iratbetekintésre (ha nem jött meg emailen/elektronikus úton a Bíróságtól, amire esély van), ha ezt (ti: iratbetekintés) meg lehetne tenni a DLT-n keresztül is? Természetesen, ahogy már említettük jogilag itt is szükséges mind a közokirat, mind a magánokirat fogalmának módosítása, tekintettel a nagy számban előálló közokiratokra, valamint az okirat, mint bizonyítási eszköz eljárásjogi fogalmának kiterjesztésére is.

Ha már a peres eljárásoknál tartunk, akkor említsük meg az ún. nem peres eljárásokat is, annál is inkább mert mind az előbb tárgyalt peres, mind pedig a korábban tárgyalt igazságszolgáltatási tevékenység gyakorlásához szorosan hozzátartozik a blokklánc szempontjából.

E.) Nem peres eljárások.

A bírósági végrehajtás egy ún. polgári nem peres eljárás, amely eljárás végén okirati szempontból egy ún. végrehajtható okirat áll. Ugyanez a helyzet a már korábban említett közjegyzői eljárás során is, tudni illik ott is jó eséllyel futhatunk bele egy végrehajtható okiratba. Márpedig itt is ugyanaz a helyzet, mint a korábban a közjegyzői tevékenységénél elmondottaknál, miszerint a különböző végrehajtási lapok, végrehajtási záradékkal ellátott okiratok, egyéb végrehajtható okiratok ideális terepet nyújthatnak a blokklánc technológia számára, hiszen ezek már ma is főleg ún. okirati minták alapján készülnek és nem feltétlen jelentenek összetettebb, komplex kérdéskört, tehát az egy vagy több jó algoritmussal „felszerelt”, programozható blokklánc(ok)nak (pl: Ethereum platform) és alkalmazásaiknak nem feltétlen jelenthet nagy akadályt a teljes rendszer implementálása. Ugyanez elmondható az alább tárgyalandó közigazgatási eljárások bizonyos részeire is.

F.) Közigazgatási jog

Tekintettel arra, hogy a közigazgatási jog is résztvevője bizonyos közhiteles hatósági nyilvántartásoknak, valamint a különböző határozatok végrehajtásában is szerepet tölt be, ezért anélkül, hogy különösebben kifejtenénk, visszautalunk a már korábban elmondott tény, állapot vagy egyéb adat hatósági igazolására, nyilvántartására és a közigazgatási eljárásban keletkező végrehajtható okiratok decentralizált és digitális formában történő előállítására, megőrzésére. A közhiteles hatósági nyilvántartások (pl: adó, ingatlan és földnyilvántartás, stb.) tehát szintén ideális terepei a DLT technológiának a korábban kifejtettek alapján. A közigazgatás egyébként is az a hely, ami az általános vélekedés szerint nem fejlődhet elég gyorsan, tehát a blokklánc szerepe megkérdőjelezhetetlen a jövőre nézve.

Végezetül engedje meg az olvasó, hogy a felsorolt jogi területek és kategóriák kapcsán kicsit talán könnyedebb kezdéssel, de egy az egész téma szempontjából kiemelt kérdéssel, az adatvédelemmel is foglalkozzam, tekintettel arra, hogy a természetes személyek személyes adatainak védelme alapvető (de nem abszolút) jog.

Sajnálatos módon az Unió – egyébként haladó szellemű – adatvédelmi szabályozása a GDPR (The General Data Protection Regulation) nem tér ki külön a DLT/blokklánc technológia kérdéseire, pedig a privát főkönyv/blokklánc lehetővé teszi, hogy a partnerektől és harmadik felektől származó adatokat okos szerződésekbe foglaljuk és ezáltal az adatokat sokkal hatékonyabban és átláthatóbb módon használják fel. Maguk a személyes adatok is tárolhatóak a főkönyvben és igény esetén csak a szükséges részük osztható meg az igénylőkkel, adatkezelőkkel és felhasználókkal. A szabályozás szintén nem tér ki külön a „big data”-ra és az AI-ra sem. Pedig a „big data”, az „artificial intelligence” (AI) és a blokklánc nagyon gyorsan terjed mind a magán, mind a közszektorban. Ezek a rendszerek (big data, AI, blokklánc) nagyon sok helyről gyűjthetnek adatokat és egyre komplexebb módszerekkel dolgozzák fel őket. Maguk az adatok ugye lehetnek betáplált/megfigyelt/következtetett és derivált adatok és az egészség ipartól a tömegközlekedésig mindenki hasznot húzhat belőle, ha okosan és jól használják fel őket.

Az otthonaink ma már beszélnek hozzánk, a 3D nyomtatók rendületlenül nyomtatnak, Kínában 10 ember irányít egy gyárat, ahol robotok százai/ezrei dolgoznak. Az óráink mérik a futásunk eredményét, ismerik a testsúlyunkat, a terhelhetőségünket. A „social media” tudja, hogy hol vagyunk, mit csinálunk, köszönhetően a nárcisztikus hozzáállásunknak. Ezek mind-mind személyes adatok, ahol meg kell bíznunk a szolgáltatást nyújtó cégben, hogy nem adja ki másnak az adatainkat.

Fogalmilag a big data-t általában a 3 „V”-vel  szokták jellemezni: high-volume, high-velocity , high-variety information , tehát olyan adatok halmaza, amelyekre a fentiek (nagy volumen, nagy sebesség, nagy változatosság) igazak. Ma már egyrészt hozzá szokás venni 4. „V”-ként a veracity-t (az adatok megbízhatóságát), másrészt nem biztosan igaz, hogy a 3-4. „V” egyformán igaz minden big data-ra, ezért azt javasolják, hogy legyen egy kizáró megfogalmazás: minden adat, amit az ún. tradicionális adatelemző módszerekkel nehéz volna elemezni/feldolgozni.

Az AI definíciója is sokféle, de egyezzünk meg abban, hogy az emberi intelligencia mesterséges (ember által létrehozott) környezetben való használatáról van nagyjából szó.

A DLT/blokklánc technológia már jelenleg is sok olyan területen létezik és tölt be úttörő szerepet, ahol fontos az adatvédelem (egészségügy, pénzügyi helyzet, elektronikus azonosítás, stb.). Anélkül, hogy végig kívánnánk menni az összes kérdésen a blokklánc és az adatvédelem kapcsán, szorítkozzunk csak a legszükségesebb kérdések számbavételére.

A fő kérdés, hogy hogyan egyeztethetek össze az adatvédelmi elvek (jogszerűség, tisztességes eljárás és átláthatóság, célhoz kötöttség, adattakarékosság, pontosság, korlátozott tárolhatóság, integritás és bizalmas jelleg, elszámoltathatóság, stb.) a DLT/blokklánc technológiával, tekintettel arra, hogy a blokkláncban és az ún. node-oknál – elviekben – mindenki számára hozzáférhető az adat (míg a blokkláncban részt vevők a saját adataikat nem feltétlen kívánják megadni bármilyen hatóság számára). Ezzel szemben az identitáshoz való jog meg azt jelenti, hogy az interneten/okos szerződésekben megosztott személyes információk anonimek kell, hogy maradjanak, meghatározott időtartam után törlődjenek (kivétel, ha engedélyt adnak a tárolásukra, megosztásukra), automatikusan ne kerüljenek másokkal megosztásra, hanem csak feltételhez kötötten és az adatok megosztásának útja is nyomon követhető legyen, felhasználásuk pedig átlátható. Ezeknek a kérdéseknek adott esetben igen nagy jelentősége lehet pl: az egészségügyi személyes adatok (genetikai, biológiai minták, kromoszóma elemzések, stb.) kapcsán. Hogyan valósul meg a beépített és alapértelmezett adatvédelem a főkönyvben/blokkláncban?

Már azt is problémásnak érzi a szerző, hogy a blokkláncban – elviekben – végig követhető, hogy kinek hány Bitcoint utaltunk és ebből következtetés vonható le a küldő/fogadó vagyoni helyzetére (vagyoni profil alkotás?) Mi történik azonban, akkor, ha adott esetben a Bíróság elrendelné egy blokkláncba foglalt adat törlését? Hogyan valósulna az meg technikailag? Konszenzussal? Más módon? Hogyan valósítható meg a személyes adatok tárolása a lehető legrövidebb időtartamra korlátozódjon?

Mindenesetre az alábbi kérdések – a teljesség igénye nélkül – alapvetés szintjén tisztázandóak a komolyabb visszaélések elkerülése érdekében a blokklánc és adatvédelem kapcsán.

1. Ki a személyes adat kontrollálója a blokkláncban (az a személy akinek a személyes adatáról szó van, vagy az, aki a személyes adat felhasználásának célját meghatározza, vagy végső soron a teljes blokklánc (DAO?), létezik-e egyátalán konkrét kontrolláló)? Személyes adatnak minősül-e a publikus kulcs?

2. Ki minősül a blokkláncban adatkezelőnek és ki az adatfeldolgozó? Hogyan valósul meg a blokkláncon belül ún. álnevesített személyes adat (milyen biztonsági intézkedések mellett) és hogyan történik meg az adatkezeléshez történő kifejezett hozzájárulás és annak visszavonása?

3. Joghatóság kérdése: helyi vagy nemzetközi? Az adatvédelem felügyeletével megbízott hatóságoknak milyen ráhatása lehet a blokkláncra egyáltalán (pl: panaszkezelés)?

4. A blokklánc hosszútávú használata lehetővé teszi-e a felhasználó magatartásának megfigyelését és az ún. profil alkotást? A profil alkotás eredményét ingyenesen vagy ellenérték ellenében és legfőképpen kinek kell a felhasználó rendelkezésére bocsátania igény esetén?

5. A törléshez, ún. elfeledtetéshez való jog hogyan valósul meg? Az uniós és tagállami korlátozás joga hogyan érvényesülhet a blokklánc esetében?

6. Ki és hogyan vonható felelősségre a személyes adatokkal való visszaélés kapcsán?

Reméljük, hogy a fenti (alap)kérdésekkel, érzékeltetni tudtuk az adatvédelem blokkláncot illető problematiákájának jelentőségét.

Végezetül szeretnék köszönetet mondani a Családomnak, hogy lehetővé tették időben jelen írás kidolgozását, a Barátaimnak, akik majd reményeim szerint először olvasni fogják azt, a Crypto Trader Hungary csoportjának minden építő jellegű jövőbeli kritikáért, valamint mindenkit biztatok jelen (internetes) írás igény szerinti felhasználására a szerző nevének megadása mellett, már csak az esetleges szerzői jogi problémák elkerülése, valamint a szerző büszkeségének növelése érdekében is.

Írta: dr. Varsányi Károly, jogtanácsos

Ha tetszenek a posztok és szeretnéd támogatni a munkánkat, akkor itt megteheted:

BTC: 1G9ReJJUXqwwtAUCajzUk4GWm6BDWoKCCf

LTC: LPFXf42zHTgT8BAGmi2dgBKMUCpUJyYVxy

DASH: XuD7Am4yoyDh6tR3GdgWpFFMTnkEQ4KP26

ETH: 0xe984642d5f84e2043a535aba5b6c7ff1691ac15b

MONERO: 358a3bac054b9c91dfaf6f5b3a57cd43d92e4d8056127201a64067e55eff0607

Címkék:

    dr. Varsányi Károly bejegyzett kamarai jogtanácsos, a digitalcash.hu oldal szerkesztője, más oldalak vendégírója, blokklánc jogász. Ha kérdésed van a digitális fizetőeszközök vagy a digitális eszközosztályok (tokenek, etc.) kapcsán, akkor írj neki.
    Ajánlott bejegyzések
    SZÓLJ HOZZÁ
    17 hozzászólás

    Leave A Comment

    Digitalcash.hu
    Assign a menu in the Left Menu options.